Május 19-e, IBD World Day. A gyulladásos bélbetegségekben (Crohn-betegség és colitis ulcerosa) szenvedők világnapja. A szóban forgó betegségekről az Egyesület honlapján olvashatsz, ahol sok más hasznos információt is megtalálsz.

2017. május 19-e, az utolsó munkanapom alkalmazottként.

2017. május 19-e, az első jógaóra, amit én vezetek, ráadásul Betegtársaimnak, az Egyesület szervezésében megrendezésre került IBD Világnapi rendezvényen.

Sosem volt furcsább napom. Aznap reggel leadtam a céges notebook-omat, belépőkártyáimat, aláírtam az elszámolásokat, és elköszöntem. Amikor kiléptem az irodából, nyári meleg volt, éhes voltam, szomjas és fáradt, nyomta a cipő a lábam, és régóta először nem volt sem internet, sem pénz a telefonomon. Teljesen üres volt a fejem, és a naptáram, nem volt dátum, amikor munkába állok egy új helyen, vagy amikor megérkezik a következő fizetésem a számlámra. Először kerített hatalmába az az érzés, amitől azóta is sokszor megijedek: bizonytalanság és totális szabadság. Délután felöltöttem az új "munkaruhámat", és elkezdtem azzal foglalkozni, amiben Önmagam lehetek. Csillogó szemeket, lelkes kérdéseket, reményt kaptam, és - mint később kiderült - adtam is.

Jó néhány évvel ezelőtt én is reménykedtem, amikor elkezdtem Jógázni. Legyengülve, elfogyva, komoly fizikai és mentális tünetekkel, amikor az is siker volt, hogy kiléptem az utcára. Beletelt egy kis időbe, amíg rájöttem, mit szeretne mutatni nekem a betegségem, vagyis mit szeretnék mutatni saját magamnak a tüneteimen keresztül.
Azóta számos "segítővel", tanácsadóval osztottam meg a történetemet, és többször is meglepetten hallgattam meg, hogy szerintük az én indíttatásaim nem megfelelők a Gyakorláshoz és az Oktatáshoz, mert ezek negatív motivációk. Szerencsére ők nem sorstársaim, így egy szavukat sem hiszem el. :)

Nem ismerek annál megfelelőbb motivációt, mint hogy van valami, aminek a segítségével évek óta tapasztalom a saját erőmet, szerepemet a gyógyulásomban.
Ma még egy születésnapot ünneplek: a kitartásom, a tudatosságom, a bátorságom napját.

Ha van a környezetedben bárki, aki gyulladásos bélbetegséggel küzd, mindenképpen biztosítsd őt a támogatásodról. Kérdezz, tájékozódj, mert ugyan egyre több és egyre fiatalabb embert érintenek ezek a problémák, még mindig nem kap elég nyilvánosságot.
A mi nehézségeink a láthatatlan betegségek kategóriájába tartoznak: egy látás- vagy mozgássérült emberhez képest rajtunk az esetek legnagyobb részében nem látszik semmi kirívó. A mindennapi élet azonban komoly nehézséget jelenthet, még a betegség passzív szakaszában is. A köztéri mosdók (és ezzel számunkra az akadálymentesség) ügyének rendezetlensége, a munkáltatók tájékozatlansága, érdektelensége, a rugalmas, részmunkaidős vagy otthonról (is) végezhető munkalehetőségek hiánya, a támogatások alacsony szintje és rossz elérhetősége miatt sokaknak nem marad más hosszútávú tervként, mint az alapvető túlélés.

Ha kérdésed lenne, vagy szeretnél többet tudni ezekről az állapotokról, szívesen segítek, válaszolok.