"Egyedül igaznak azt a megállapítást tartom, hogy minden betegség gyógyítható." (Michael Bradford)

A nyugati orvoslás értelmezésében a gyógyulás nem más, mint a megbetegedett szerv betegség előtti teljes anatómiai és funkcionális állapotának helyreállása, míg a gyógyíthatatlan betegségek zömében ez a működés és állapot nem állítható helyre, a betegség stagnál, különböző mértékben halad előre, esetleg maradandó elváltozással jár. Ez utóbbi esetben marad a tüneti kezelés: ugyanazzal az életmóddal és jellemzőkkel legfeljebb a tünetek szinten tartására van lehetőség. Cél: a panaszok, a testi és lelki szenvedések csökkentése, és az "elég jó" életminőség kialakítása. A tüneti kezelés voltaképpen az, amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik anélkül, hogy az azokat kiváltó oko(ka)t kezelnék.

Hogyan változhatnak meg ezek a definíciók akkor, ha kilépünk a nyugati orvoslás materialista, fizikai testi szinten leragadt szemléletének korlátai közül, és visszanyúlunk oda, ami már több ezer évvel ezelőtt is egyértelmű volt: a betegségeink csak kivetülései, tünetei tudati és lelki konfliktusainknak, blokkjainknak, illúzióinknak, gyengeségeinknek, hiányainknak és bűneinknek?
Ezzel a szemléletmóddal már sokkal könnyebben és hatékonyabban tárhatjuk fel azokat az okokat, amelyeket a gyógyíthatatlannak mondott betegségek esetében kapásból ki is iktat a nyugati orvoslás, és ekkor már a betegség nem mint önálló entitás jelenik meg, hanem ő maga lesz valaminek a Tünete.

A jó hír az, hogy a Jóga, és terápiás társtudománya, az Ayurvéda segítségével megláthatod azokat az összefüggéseket, amelyekre eddig ügyet sem vetettél, így mindkét tudománnyal  érdemes behatóan foglalkozni akkor is, ha egészséges vagy, akkor is, ha már tapasztalsz eltéréseket, és akkor is, ha gyógyíthatatlan betegként az "elég jó" állapot nem felel meg neked. ;)

Főleg az autoimmun betegségek esetében hallom azt az első bátortalan felvetést, ami megadja a kezdő lökést a Gyógyulás Útján: ha az orvosok nem tudják megmondani, miért alakult ki az adott betegség, és mihez kezdjenek vele, honnan tudják, hogy nem lehet meggyógyítani? Már a diagnózissal elénk gördítenek egy nagyon súlyos akadályt, és pont abban a szakaszban veszik el a reményt, amikor a feladat megoldása a legtöbb hitet és energiát kívánná meg. Nem feladatom azokkal foglalkozni, akik ezen a ponton átadják magukat a tudatosság nélküli életnek, és erőfeszítés nélkül inkább belehelyezkednek a Főállású Beteg szerepébe.

Inkább azokkal szeretném megosztani a néhány év alatt összegyűlt kérdéseim sorát, akik hagynák magukat Gyógyítani, és a nehézségek felbukkanását Útmutatásnak vélik.

fotó: Kotroczó Dávid

Az itt olvasható kérdések kezdetben a saját magammal folytatott beszélgetéseim közben merültek fel, de fokozatosan kristályosodnak ki a hozzám fordulókkal való találkozások során is. 
Fenntartom azt a javaslatomat, hogy legkésőbb a gyógyíthatatlan betegség diagnózisakor szükség van a pszichoterápiára, illetve a hiteles és jól képzett (!) lelki vezető segítségére.

Lássuk akkor a kérdéseinket:

• Mi a szándékod? Mi foglalkoztat az állapotoddal kapcsolatban: a gyógyulás esélyei és módja? Az együttélés, a "hogyan tovább"? Esetleg az, hogy mi mindent befolyásol az állapotod?

• Hogyan fogalmaznád meg minél konkrétabban, részletesebben az érzeteidet: fizikai, gondolati, érzelmi szinten. Mitől érzed Magad jobban, és mitől rosszabbul? Végy számba minden aprónak tűnő eltérést, kényelmetlenséget, mert nagyon gyakori, hogy az ember már hozzászokott fájdalmakhoz, feszültségekhez, és az élet normális részének tekint olyan tüneteket is, amelyekkel már régóta foglalkoznia kellene. Felnőttként hajlamosak vagyunk arra, hogy úgynevezett elkerülő életstílust alakítsunk ki ezeknek megfelelően, "hatékonyan" elodázva ezzel azt, hogy meglássuk a problémákat.

• Érzed-e, és ha igen, akkor hol az elakadást, blokkot a (fizikai) testedben? Kipróbálhatod, hogy a légzésedre koncentrálva hol érzed azt, hogy megakad a levegő.

• Mennyire vagy képes megélni az állapotodat, érzeteidet? Mennyire jellemző, hogy elnyomod a tüneteket, akár gyógyszerrel, akár a figyelmed elterelésével? Mi akadályoz meg abban, hogy átadd Magad mindennek?

• Van-e bármilyen motivációd a változtatásra? Mi lenne más, ha nem ebben az állapotban lennél? Mi lenne könnyebb, mitől foszt meg most ez a nehézség? Mi az, amiben segít Téged?

• Milyen a gyógyuláshoz való viszonyod: kinek a felelőssége szerinted a gyógyulásod? Egyáltalán hiszel-e benne, hogy meggyógyulhatsz, vagy maradandóként könyveled el az állapotodat? Érdekedben áll-e meggyógyulni? Nem lehetséges-e, hogy jelenleg több előnnyel jár számodra az, ha konzerválod ezt az állapotot? Mennyire látod veszélyesnek, ijesztőnek, ismeretlennek vagy bizonytalannak az egészséges állapotodat? Mivel kellene akkor szembenézned, foglalkoznod, ha már nem lenne ott a betegség, mint kifogás? El tudod-e engedni a "főállású beteg" státuszát és a fájdalomfüggőségedet, képes vagy-e felelősséget vállalni a saját Létezésedért?

• Azonosítod-e Magad a betegséggel? Ennek jó fokmérője lehet az, ahogyan beszélsz róla: "beteg vagyok", "xy betegségem van". A betegséged önálló entitás, vagy a Te részed?

• Ha most kellene feltárnod az okokat, vajon mi húzódhat meg a betegséged mögött? Mikor, milyen élethelyzetre adott válaszként döntöttél úgy, hogy inkább megbetegszel? Itt érdemes foglalkozni a korábbi traumákkal, eltemetett és azóta is táplált sérelmekkel, haraggal, igazságtalanságérzettel, az önmagadnak és másoknak való megbocsátással (pszichoterapeuta bevonása ajánlott).

Amennyiben elindulsz a Gyógyulás felé, további kérdéseket is érdemes tisztáznod Magadban / Magaddal:

• Tudatában vagy-e a változtatás szükségességének, vagy csak átmeneti módosításokra vagy hajlandó? A betegség valószínűleg több év kitartó munkájának eredménye, így az egyensúly helyreállítása nem képzelhető el mélyreható és végleges változtatások nélkül. Ezt értsd úgy, hogy amíg például egy vírusos emésztőrendszeri fertőzés esetében elég a néhány napig tartó diéta, egy krónikus bélbetegséggel nem érhetsz el eredményt, ha mindent ugyanúgy folytatsz, ahogy eddig. Megvan-e az alázatos, türelmes hozzáállásod mindehhez?

• A szükséges változtatásokhoz át kell nézned a napirendedet: alvás, táplálkozás, mozgás, énidő, testtudat, ingerek, szükségletek, lelki gyakorlatok, tanulás és munka. A napi beosztáson túl aztán elkezdhetsz foglalkozni mindezzel tágabb nézőpontból is: minek hol van a helye jelenleg az Életedben, és rendben van-e ez így? Mennyire élsz tisztán? 
(A jógikus napirenddel és a tisztasággal kapcsolatban bátran keress engem.)

• Hagyod-e Magad gyógyítani? A világ összes gyógymódja bizonyulhat hatástalannak akkor, ha bezárkózva, saját Magadat blokkolva állsz hozzá, megakasztva ezzel a saját belső energiaáramlásodat, és meggátolva azt, hogy a gyógyító energia Hozzád tudjon férkőzni. Amennyiben bármilyen kétség munkál Benned egy terápiával kapcsolatban, ne kezdj bele, inkább várd meg az időt, amikor nyitottan és tiszta elmével tudsz felé fordulni. Meglehet, hogy még nem állsz készen változásokra, fejlődésre, és ebben a szakaszban ez még nem is tenne jót Neked.

• Mik azok a bevésődött parancsok, programok, amik az elmédben futnak, és annak ellenére igaznak fogadod el őket, hogy negatívak, destruktívak? Kinek a szavai ezek, amiket hallasz, és amiknek alapján meghatározod Magad és a képességeidet? Honnan és mikortól származtathatóak ezek? Hajlandó vagy-e foglalkozni a felülírásukkal?

A kérdésekkel haladhatsz ebben a sorrendben, mintha egy munkafüzetet töltenél ki éppen, vagy minden nap foglalkozhatsz mindegyikkel egy kis ideig, amíg összeáll a kép. Ezután elkészítheted a megoldási tervedet, meghatározva a befektetett időt, energiát (a pénz is egyfajta energia), és azt, hogy milyen segítőket vonnál be a folyamatba.

Ha segítségre van szükséged, keress bizalommal.

https://www.hannahjoga.hu/jogaterapia

Szeretettel kívánok erőt ehhez a tanulságos Utazáshoz.