"Mikor lesz már valami eredménye annak, hogy Jógázom?" - türelmetlenkedtem alig néhány évvel ezelőtt, és hallom a kérdést mostanában is mások szájából.

Anno és most is helytálló a visszakérdezés:
"Mikor fogsz elkezdeni valójában Jógázni?"

Amikor egyszerre több súlyos betegség terhe alatt rogyadoztam, és a fizikai tüneteknél csak a mentálisak voltak ijesztőbbek, bármit megadtam volna, hogy mielőbb jobban legyek. Nem teljesen jól, csak épp olyan élhető szinten. Bármit. Tényleg. Kivéve persze az elköteleződést, az önfegyelmet, a kitartást és a rendszerességet. Minden mást örömest vállaltam... Természetesen nem jött a várva várt javulás, nem hogy a gyógyulás (amelyről ma is még csak mesebeli fogalomként beszélhetek). Azt gondoltam, amikor majd egy szép tavaszi kedd este vége lesz a féléves pszichoterápiának, amire becsülettel eljártam, szerda reggelre egy új emberként ébredek majd, megszabadulva minden testi-lelki nyűgömtől. Ugyanígy biztos voltam abban is, hogy ha vége a húszórás intim torna tanfolyamnak, amire a műtéti károsodások helyrehozásának céljából volt szükségem, azonnal visszatér az erőm, és az inkontinencia csak egy rossz emlék lesz. Aztán véget ért ez is, az is. Jött a feketeleves: a pszichológus és a tréner is kiejtette azt a szót, amelytől akkor még szinte sokkot kaptam, és amivel kapcsolatban a leginkább azt érzem, hogy hajlamosak vagyunk saját szájunk íze szerint értelmezni: "Gyakorolj minden nap!".

A kezdeti időszak után nagy lelkesen minden este és reggel gyakoroltam az autogén tréninget és a tornát is. Aztán ahogy múltak a hetek, napok, úgy lankadt az érdeklődésem, és úgy erősödtek a gyenge kifogások: fáradt vagyok, nincs időm, egy nap kihagyás nem számít, úgysem érzem annyira a hatását, majd bepótolom, és így tovább. Meg is győztem magam mindannyiszor. Csak éppen a tünetek kezdtek visszatérni: újra szorongtam vagy rosszabb esetben pánikoltam naponta többször, és megint kezdtem elveszteni a fizikai kontrollt is azon a területen, amiért annyit dolgoztam addig. Ráadásul az inkontinencia esetében nem volt mese: rendszeresen műszeres mérésre kellett járnom, ahol számszerűsítve volt, hogy éppen mekkora is az a bizonyos erő, és ha nem is csökkent drasztikusan, de nem mutatott fejlődést. Új stratégiára volt szükségem.

Adtam magamnak néhány napot, leültem, és átgondoltam: ha valóban meg szeretnék változtatni néhány dolgot az életemben, és ezzel boldogabbá válni, sőt boldogabbá tenni a Szeretteimet is, akkor máshonnan kell megközelíteni ezt az egész Gyakorlás dolgot, aminek most keserű, nyomasztó házi feladat-íze van.

Elkezdtem hát tapasztalni, érezni, tudatosan megfigyelni, hogy mit ad nekem valójában a Gyakorlás. Külsőleg elvárt kötelességek helyett ÖnMagammal kezdtem el foglalkozni, időt és energiát szánva ezekre a dolgokra. Néhány, teljes figyelemmel és átadással végzett gyakorlás után megtörtént a szemléletváltás: nincs szükség alkudozásra, előnyök és hátrányok mérlegelésére, kifogások listázására. Egyszerűen jól érzem magam, amikor a gyakorlataimat végzem, és érzem, megélem, mennyit segítek velük magamnak. Nem azért gyakorlok, mert valaki azt mondta, és nem hagyom abba azért, mert éppen jól lettem. Én azt érzem, hogy már nem tudom elképzelni nélküle a mindennapjaimat.

Ebben az időszakban találkoztam először a Jógával, majd még néhány évvel később a Tradícióval.

Kezdetben eljársz órákra. Kapiskálod, hogy talán emiatt, talán másvalami miatt változások álltak be az Életedben. De nem gyakorolsz. Ennek legfőbb oka szerintem az, hogy senki nem mondja meg Neked, hogyan lenne érdemes gyakorolnod. Keresgélsz, tapogatózol, aztán nagy ritkán találsz egy irányzatot, egy Utat, még ritkábban egy Tanítót, aki segítségedre lehet a saját gyakorlásod kialakításában. De gyakorolni nem ő fog helyetted.

Az én tippem ugyanaz, mint amit én kaptam évekkel ezelőtt és mostanában a terapeutámtól, tréneremtől és a Tanítómtól: "Ha változást szeretnél, gyakorolj minden nap!". Ha segítségre van szükséged, hogy hogyan csináld, hát kérj segítséget!

Az én gyakorlásaimban - hacsak nem vagyok komolyan rosszul - már nincs helye az alkudozásnak. Nincs olyan, hogy ma már gyakoroltam, szóval holnap nem fogok. Mint ahogyan azt sem mondom, hogy az utóbbi időben sokat lélegeztem, most jobb is, ha hetekig nem veszek levegőt. Csak örömmel tölt el, amikor leülök meditálni, gyakorolom a testtartásokat, vagy erősítem az arra váró területeket.

Egyszerűen megengedem Magamnak a változást, és azt, hogy Jót tegyek Magammal.

És Te? Mikor fogsz elkezdeni valójában Jógázni?

~

"Elképesztő megfigyelni, hogy a legtöbb emberen eluralkodik a rosszkedv és a közöny, és nincs tudatában annak, hogy az élet ezen a földön csak egy rövidke pillanat, ezt a pillanatot pedig arra kellene használnia, hogy megtisztítsa a lélek útját. Azok, akik nem végzik el kötelességeiket, és mégis a legjobbat várják el az életben, boldog tudatlanságban élő bolondok."
(Szvámi Ráma: A spirituális élet lényege)